Volt egyszer egy kismaci, úgy hívták,
hogy Husi Laci, tele volt neki a pocakja,
vágyott nagyon egy barlangba,
talált is egyet a sötét fű közt,
egy nedves, puha, meleg gödröt,
felállt lassan és behúzódott,
sétált ki-be, sürgött-forgott.
De arra jött egy másik mackó,
ám jól elküldte onnét Lackó,
küldte őt egy másik helyre,
egy büdös de tágasabb rejtekbe,
küldte őtet át a gáton:
van más odú is a világon.
Járkált újra fel és alá,
de jött egy újabb maci, naná.
Ezt már nem küldte el hátra,
hisz ott volt már a barátja,
küldte tehát egy más irányba,
a két hegyen túli világba,
hogy ott lesz neki csak igazán jó,
az se baj, ha csak kis mackó,
ha bemegy nagy lesz majd belőle
és nem marad a sapka a fejébe,
az a hely a bajnok az üregek között,
egy rája ápolja kerítés mögött.
Na, újra elkezdett járkálni
mélyen az üregbe és majdnem  ki,
de hirtelen szegényke rosszul lett,
hányingertől szenvedett,
gyorsan ki akart hátrálni,
de a lyukba tudott csak okádni,
szomorún ment ki a sűrű fűbe,
próbált pihenni elterülve,
de hideg volt a szabadban,
igyekezett vissza szaladva,
de a menedék szája bezárult,
ő a pázsitra dőlt elájult,
tán még most is alélt szegényke,
itt a vége, fuss el véle!